Mit jelent az ember számára az állampolgári identitás? És hogyan lehet azt bölcsen élni a gyakorlatban? És mi a helyzet akkor, ha kettős állampolgár az ember? A yHive november végi istentiszteletén arról volt szó, hogy minden egyes keresztény ember valójában kettős állampolgárrá válik. A Föld állampolgáraként születik meg egy országban, de az élete folyamán van egy pont, amikor a menny állampolgárává válik. Ez olyan, mintha az egyik reggel arra ébrednél, hogy az Amerikai Egyesült Államok megüzeni neked, hogy a megbecsült állampolgárává fogad, sőt ezzel egyidőben kinevez az USA magyar nagykövetévé. Te pedig soha életedben nem éltél az Egyesült Államokban, de valójában még látogatóban sem jártál ott. Mégis mától kezdve az új idenitásod, hogy egy nagyobb és fontosabb állam nagyköveteként képviseled Magyarországon az új hazádat. Érdekes kihívás lenne, nem igaz?

Az Izrael területén felnőtt zsidó Péter apostol, akinek nagyon fontos volt a sajátos nemzeti identitása a népek olvasztótégelyeként ismert Római Birodalmon belül a következőket írja a korabeli keresztényeknek (1Pét 2,9-12): “Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján.”

Péter Jézus feltámadása után megértette, hogy Isten mostantól minden népet és nemzetet hív az Ő Országába, és ez a hívás már túlmutat a korabeli zsidóság nemzeti keretein. A feltámadott és uralkodó Jézus Krisztus minden népből új állampolgárokat hív magához, akik az új, megváltott nép része lesznek, és ezzel egyidőben Isten nagyköveteivé válnak a földi népek között élve. És ennek a állampolgárságnak vannak kiváltságai, a nagyköveti pozíciónak pedig vannak kötelességei és ára is a keresztények életében.

A mennyei állampolgárság kiváltságai

A hívő emberek életében a mennyei állampolgárság egyik kiváltsága a befogadás: Péter szerint egy olyan néphez tartozhatunk, ahová eddig nem számláltak minket, és ez hatalmas megtiszteltetés. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy milyen egy idegen közegbe belépni: egy új munkahely, egy új osztályközösség vagy éppen az első látogatásunk a leendő anyósunk és apósunk otthonában… Kezdetben feszélyezve érezzük magunkat, mert nem tudjuk, hogyan kell viselkedni, és azt sem, hogy ki, mit gondol rólunk. Egy közeg viszont onnantól válik otthonunká, amikortól már ez az izgalom nyugalommá változik, mert befogadva érezzük magunkat. Egy egészséges keresztény gyülekezetnek is így kell működnie: mivel Jézus befogadott minket az Ő Országába, ezért meg kell teremtenünk az otthon biztonságos körülményeit a hozzánk megérkezők számára, hogy ne egy rideg intézménybe jöjjenek, hanem az otthon melegébe.

A mennyei állampolgárság másik kiváltsága Péter szerint a megváltás teljessége. A sötétség birodalmából a világosság országának új életére lettünk megváltva. Mindannyian “földi állampolgárként” érkezünk meg ebbe a világba, és ezzel az identitásunkkal az emberi létünknek, méltóságunknak és szépségünknek csak egy “árnyékverzióját” tudjuk élni. Aki nem hiszi, bátrabban nézzen körül! Teli vagyunk önértékelési problémákkal, félelmekkel, reménytelenséggel és rengeteg belső bizonytalansággal. Sebeket és csalódásokat hordozunk akár egy életen át, és ezt az állapotot csak úgy lehet túlélni, ha függőségekbe menekülünk. Az alkohol, drog, sorozatok, social media, szex, társfüggőség, kapcsolatfüggőség és minden is igyekszik tompítani az ezzel járó fájdalmunkat. Ez a “sötétség földi állampolgársága”. De van egy pont, amikor Jézus innen átvezet minket a “világosság mennyei királyságába”, ahol kibékülünk Istennel, és ezáltal új reményt és identitást kapunk. És a belső összetörtségünk, kilátástalanságunk, ürességünk, jellemhibáink és önértékelési problémáink Krisztus valóságos, szerető jelenlétében gyógyulni kezdenek. És többé már nem a “földi állampolgárság” rendszere lesz számunkra az életideál, hane elkezdünk felnőni a mennyeihez.

De van egy harmadik kiváltsága is a mennyei állampolgároknak, ami nem más, mint a védelem. Mi, magyar emberek a történelmi viharaink miatt nagyon igényeljük a biztonságot és védelmet. Éppen ezért csatlakoztunk anno a NATO-hoz, és éppen ezért érezzük magunkat biztonságban (már aki így érzi) annak ellenére, hogy a szomszédunkban háború dúl. Hiszen a világ legerősebb katonai szövetségével, aminek a kulcsszereplője a világ legerősebb katonai hatalma (az Amerikai Egyesült Államok) senki nem mer packázni. Ugye? A rossz hír viszont az, hogy ha a következő évtizedekben vagy évszázadokban a NATO jól végzi a dolgát, és Magyaroszágon nem lesz háború, akkor is mindannyian meg fogunk halni, bár talán nem ilyen erőszakos körülmények között, csak szépen, csendben… És a világ legnagyobb katonai hatalmának a vezetője sem képes megvédeni minket a haláltól, mert halandó ember. De ismerünk valakit a történelemben, aki a feltámadásával legyőzte a halált. Ez a Jézus Krisztus, a menny állampolgárainak királya tud és akar minket tökéletes és valódi biztonságba helyezni, és ez a biztonság túlmutat a földi életen.

A mennyei nagykövetek kötelességei

Péter apostol arról is beszél, hogy a mennyei nagyköveteknek kötelességei is vannak: “Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján.” Ha valaki ugyanis nagyköveti megbízással kerül egy idegen országba, akkor nem építgetheti a saját kis projektjeit, és nem dolgozhat a saját szakállára. Az a feladata, hogy az anyaországa érdekeit és üzeneteit közvetítse, méghozzá pontosan és tisztán érthetően.

Jézus a feltámadása után világossá tette, hogy minden földi nemzethez el akarja juttatni Isten Országának üzenetét és ajándékát, méghozzá az emberi nagykövetein keresztül. Hiszen a földi nemzetek lakói ellenséges viszonyban vannak a mennyel, de Krisztus tanítványain keresztül megláthatják mit jelent az, ha valaki kibékül Istennel, megváltást nyer és már a menny állampolgára. Éppen ezért figyelmeztet az apostol arra, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy keresztényként hogyan élünk és képviseljük Istent a körülöttünk élő nem hívő emberek között. Az egész életünket át kell hatnia Krisztus szeretetének, igazságának és jellemének, hogy hiteles módon mutassuk be, milyen életre hívja Isten a többieket.

És mivel a menny állampolgára Isten megváltott gyermeke, akinek örök reménysége, öröksége és bűnbocsánata van ebben az országban, ezért nincs szüksége arra, hogy itt a Földön gazdasági és politikai hatalmat szerezzen magának. És arra sincs szüksége, hogy Krisztus személyén kívül bármi más nagyobb örömöt és beteljesülést adjon neki. Arra pedig végképp nincs szüksége, hogy nagyobbnak és jobbnak mutassa magát, mint aki, és képmutató módon elrejtse a gyengeségeit, és ezért végül erkölcsi botrányba kerüljön.

A menny képviseletének ára

Amikor az ember találkozik Krisztussal, és Isten Országának az állampolgára lesz, akkor újra és újra szembesül azzal, hogy a menny és a Föld kultúrája bizonyos területeken teljesen más logika szerint működik. És ez a kontraszt megjelenik a hétköznapi élet megannyi területén: a párkapcsolataink gondozásában, a munkánk és önkifejezésünk területén, a politikai hatalomhoz való hozzáállásunkban, a gyermeknevelés területén, az önértékelés és belső békesség megtalálásában és még sorolhatnám.

És mi, keresztények kétfajta módon szoktuk elrontani Isten képviseletét: amikor alulképviseljük és amikor túlképviseljük Őt. Amikor hívő emberként az életünk minden területén egyfajta “kaméleonként” beolvadunk a kultúrákba, akkor hajlamosak vagyun nem szembenézni azokkal a területekkel, ahol bizony a döntéseinkben és életvitelünkben nem Krisztus útján járunk. Ilyenkor történik az, hogy alulképviseljük az evangélium útját. De ezzel szemben olyan is előfordul, amikor minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a körülöttünk élő nem hívő embereket arra kényszerítsük rá, hogy úgy éljenek és gondolkozzanak, ahogy mi. Ilyenkor Istent egészségtelen módon túlképviseljük.

Mindkét fajta rossz képviseletnek ugyanaz a gyökere: nem szeretnénk kifizetni Jézus követésének az árát. Az első esetben inkább beolvadnánk a világba, hogy ne kelljen annak a kényelmetlenségével szembesülnünk, hogy mi már mások vagyunk. A második esetben szeretnénk, ha a világ alakulna hozzánk, hogy ne kelljen elviselnünk az egyet nem értés érzelmi terhét. Péter viszont őszintén elmondja, hogy az egészséges keresztény élet során ez elől nem menekülhetünk, mert végsősoron “idegenek és jövevények” vagyunk ebben a világban. Maga Jézus is ezt mondja a tanítványainak (Jn 15,18-20): “Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.”

Egy bölcs keresztény vezető mondása: “Ha könnyű életet szeretnél magadnak, akkor semmiképp nem ajánlom számodra a kereszténységet.” De ha a hiteles és erőteljes keresztény életnek ekkora az ára, akkor miért éri meg ez bárkinek? Az Újszövetség szerzői ebben a kérdésben nagyon világosan fogalmaznak: a hiteles keresztény életünk árát valójában nem nekünk kell kifizetni, mert már valaki más kifizette helyettünk. Pál apostol például megértette, hogy Krisztus halála és feltámadása megnyitotta az utat arra, hogy Isten gyermekévé és örökösévé lehessen, és az evangéliumnak ez az ajándéka elképesztően gazdaggá tette őt. Ha megérted az evangéliumot, akkor rájössz, hogy a Krisztusban való életnél gazdagabb, teljesebb és szebb emberi élet nem lehetséges. Gondolj bele, Pál apostol a keresztény hite miatt elveszítette a karrierét, bizonyos emberi kapcsolatait, a zsidó társadalmon belüli nehezen kivívott megbecsülését, sőt sokszor a testi épsége is veszélybe került. Mégis az volt a megélése, hogy miután kapcsolatba került a feltámadott Jézussal, ez a spirituális közösség olyan szinten megváltoztatta és táplálta a lelkét, hogy amikor kirekesztették, lenézték vagy éppen fizikailag bántalmazták, csupán azért, mert Jézus útján jár, akkor ezt a szenvedést végsősoron olyan mértékűnek tekintette, mintha te leszállnál a 3-mas metróról, és észrevennéd, hogy kilopott valaki a zsebedből egy 100 Ft-os pénzérmét.

Ebbe a meggazdagító új életbe és jelenlétbe hív téged Jézus, ha még nem vagy hívő. És ebben a jelenlétben formál át és épít fel, ha már hozzá tartozol. Mert aki mindent megnyert, az már semmit nem veszíthet. Kívánom, hogy a te életednek is ez váljon a mottójává!