A yHive egy startup keresztény közösség az Y- és Z-generáció Istent kereső fiatal felnőttjei számára. A több mint 3 éves szolgálatunk folyamán a keresztény hitre kíváncsi emberektől megkapjuk a következő kérdést: “Annyi vallást alapítottak a Bibliára, mégis honnan tudhatjuk, hogy a ti gyülekezetetekben van ott Isten?”

Szerintem ez egy nagyon fontos és jogos kérdés, éppen ezért a szeptember végi istentiszteletünkön az igehirdetés erről a témáról szólt. Mi a csalhatatlan jele annak, hogy egy gyülekezeti közösségben ténylegesen jelen van Isten?

Ha feltennénk a kérdést, hogy mitől lehet igazán élettel teli egy keresztény gyülekezet, akkor valószínűleg sokfajta választ kapnánk:
Biztosan nagyon sok ember jár oda, mert vonzó a hívőknek.
Nagyon sok programot szervez, aktív a közösség, ső,t szinte minden nap van valami összejövetel.
A gyülekezet nagyon sok társadalmi szolgálatot végez.
A közösség Facebook/Insta/Youtube elérése fantaszikus.
A gyülekezet nagyon modern zenével dicsőíti Istent, minden vasárnap délelőtt olyan, mint egy teltházas popkoncert…
…vagy éppen nagyon nagy természetfeletti megnyilvánulások, és érzelmi katarzisok látszanak benne kívülről.
És még sorolhatnánk…
Valójában az itt felsorolt dolgok tényleg megtörténhetnek egy Bibliai szempontból hiteles és egészséges közösség életében, de mindezek ugyanígy lehetnek jellemzők egy Isten jelenléte nélküli, bár jószándékú emberi erőlködésre épített közösségnek is. Ez pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Isten jelenlétének és valódi munkálkodásának csalhatatlan jelei ezeken a külső dolgokon túl mutatnak, és sokkal mélyebben húzódnak az egészséges gyülekezetben.

A Biblia rengeteg helyen újra és újra beszámol arról, hogy amikor egy személy vagy egy emberi közösség Isten jelenlétébe kerül, és az élő Úrral találkozik, akkor annak három kikerülhetetlen hatása lesz az emberek életére:
1. Az egészéges bűnbánat megtapasztalása
A biblia hősei, amikor Isten jelenlétébe léptek, mind arról számoltak be, hogy egyszerre látták meg Isten nagyságát és szentségét, és a saját megtört, bűnös, sötét életüket. Még azok az emberek is, akik külsőleg nagyon elkötelezett és szent életű hívőnek látszottak. Ézsaiás próféta például mikor az elhívása idején látomásban belép Isten tróntermébe így szól: “ Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!” (Ézs 6,5) Később pedig az élete vége felé így kiált fel: “ Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket!” (Ézs 64,5)
Isten valódi jelenlétének a megtapasztalása egészséges önismeretet hoz el az életünkbe, és mindig egészséges bűnbánat követi. Manapság azonban sajnos két szélsőséges tévedés van jelen a keresztény egyházakban ebben a kérdésben (természtetesn nem mindenhol, akinek nem inge ne vegye magára!). Az egyik tévedés arról szól, hogy az embereket folyamatosan bűnösnek bélyegzik úgy, hogy állandó lelkiismeretfurdalásban élnek, hiszen “nem teljesítettek jól” Istennek. Az ilyen keresztény közösségekben az emberek nem az egészséges bűnbánattal találkoznak, hanem a beteg vádlással, és ennek az eredménye, hogy vagy folyamatosan szenvednek a “keresztény életükben”, vagy igyekeznek minél hamarabb elmenekülni az ilyen közösségekből. A paletta másik oldalán azok a keresztény közösségek vannak, ahol a mindenkit szerető, elfogadó és megajándékozó “Mikulás” vagy “nagymama” képében jelenik meg Isten, akinek nincsenek erkölcsi aggályai velünk kapcsolatban, sőt a bűnt nem is szabad emlegetni, inkább csak szeressük egymást gyerekek. Mivel ez a kép is idegen a Biblia Istenétől, nem csoda, hogy az ilyen gyülekezetekben, bár nagyon sok kedves és elfogadó emberrel lehet találkozni, a valódi Isten valódi jelenléte távol marad, és mivel az egyház ugyanazt mondja, mint a világi kultúra, a templomok előbb-utóbb érdeklődés hiányában kiürülnek, és mondjuk inkább kocsmák nyílnak a helyükön, mert ott legalább valami izgalmas történik.

Ézsaiással, miután Isten jelenlétében meglátta a saját bűnösségét, és megijedt attól, hogy a Szent Isten jelenlétében el fog pusztulni, a következő meglepő dolog történt (Ézs 6,6-7): “És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Megérintette vele a számat, és azt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat: vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva.” Az ószövetségi prófétára nem pusztulás várt, hanem bűnbocsánat. Erről szól az egészséges bűnbánat azokban a közösségekben, ahol Isten valóban jelen van. A Biblia Istene az Ő jelenlétében azért szembesít minket a bűnös és elveszett voltunkkal, hogy utána a bűnocsánat és menekülés élményében részesítsen minket. Mert a bűnünket valóban gyűlöli, de minket nagyon szeret, és meg akar menteni a saját romlott állapotunkból. Jézus Krisztusnak azért kellett meghalnia a kereszten, hogy Isten az ítéletét a bűneinkkel kapcsolatban Isten Fián hajtsa végre, hogy rajtunk ne kelljen – hanem szabadon mehessünk szerető Mennyei Atyánk jelenlétébe úgy, ahogy éppen vagyunk. Ez az evangélium örök üzenete, amit Isten jelenlétével és erejével újra és újra alátámaszt. Amikor egy egészséges bűnbánatot megélő gyülekezetben belépsz az Úr jelenlétébe, akkor bár szomorú vagy a benned lakó bűn miatt, de nem lelkiismeretfurdalással, hanem hálával és örömmel mész haza, mert tudod, hogy a bűneid el vannak rendezve.

2. Vágyakozás Isten imádatára és jelenlétére
Jonathan Edwards puritán ébredési lelkész szerint van egy nagyon erős határvonal a “valódi kereszténység” és a “vallásos vagy kulturális kereszténység között”. Míg az utóbbi eszközként akarja felhasználni Istent a saját céljainak elérésére, és azért keresi Istent, hogy kihúzza valamilyen bajból, vagy megáldja a terveit, addig az előbbi azért szereti Istent, aki Ő. Az Isten jelenlétének csalhatatlan jele egy keresztény közösségben, amikor a hívő tagok egyre inkább Önmagáért, a szentségéért szeretik Istent, és önkéntelenül vágyakoznak a jelenlétére. Nem azért imádkoznak, mert baj van, vagy mert valaki azt mondta nekik, hogy kell, hanem azért, mert szívből vágyakoznak kapcsolódni Istenhez. Egy ilyen közösség életének és istentiszteletének főszereplője a Szentháromság Istene, és nem emberek, fontos vezetők vagy bárki más.

3. Szeretet és szolgálat az Istent nem ismerők felé
Isten jelenlétének harmadik csalhatatlan jele egy keresztény közösségben, hogy nagyon mély vágy támad bennünk, hogy az Istent még nem ismerő, nem hívő embereket valahogy összekössük az élet valódi forrásával. Ézsaiás példája ebben is gyönyörű: először megtapasztalja a bűnös voltát Isten jelenlétében, aztán ugyanebben a jelenlétben a bűnbocsánatot és Isten szeretetének a teljességét éli át, majd pedig az Úr szavát hallja (Ézs 6,8): “ Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem!” A próféta Isten nagykövetévé akar válni, és el akarja mondani az embereknek, hogy az Úr őket is hívja a jelenlétébe.

Minden egészséges keresztény élet, és minden Isten jelenlétével átitatott keresztény közösség jellemzője, hogy nem önmagának él, mert képtelen befelé fordulni. Ez pedig azért van, mert átéli Isten szeretetét, és megérti azt, hogy a Mennyei Atyának mennyire fontos az elveszett fiainak és lányainak az összegyűjtése, és immár belső motivációból akar részese lenni ennek a kalandnak. Nem azért akarja hirdetni másoknak a Biblia örömhírét, hogy másokat kioktatva, büszkén bizonyítsa, hogy neki milyen szép vallása van. És nem is azért, mert az “egyházi növekedési stratégiának” új tagokra van szüksége. Hanem azért, mert elkezdi valóban szeretni a nem hívő barátait, családtagjait, munkatársait vagy szomszédait, és jól tudja, hogy a Krisztussal való találkozásnál jobb dolog nem történhet velük az életben.

Mi a yHive nagyon szeretnénk ilyen gyülekezet lenni, ahol ez a három jel egyre inkább növekszik bennünk, és ez határoz meg bennünket. Ha szeretnéd leellenőrizni, hogy tényleg így van-e ez a dolog közöttünk, akkor várunk szeretettel a nyilvános istentiszteleteinkre.