A yHive gyülekezet nyári szünet előtti utolsó istentiszteletén ezt a kérdést tettük fel. Tettük ezt azért, mert Pál apostol rendszeresen úgy fogalmaz az egyházzal kapcsolatban, hogy az Jézus Krisztus élő teste a világunkban, és ez a test nem is fiatal, lassan 2000 éve van jelen a Földünkön. A keresztény egyháznak rengeteg arca és kulturális megnyilvánulása, kifejezésmódja volt és van a történelemben. Időnként nem hívő emberek össze is zavarodnak ebben, és kérdezik tőlünk, hogy akkor most melyik az igaz út: a katolikusok, ortodoxok, evangéliukusok, reformátusok, baptisták, pünkösdiek, a Hit Gyülekezete? Persze ilyenkor általában elhangzik az a válasz, hogy a kereszténység alapvető, központi kérdéseiben a legtöbb irányzat egyetért, a többi dologban pedig igen nagy sokszínűség van az egyházban.

És ennek a sokszínű és hosszú történetű “cégnek” vagyunk mi is egy 3 éve alapított kis, startup jellegű “fiókszervezete.” És a fiatal közösségeknek alapvető feladata megerősödni, és utat találni a világban, helyet találni a “Nap alatt”. Ebban az útkeresésben pedig nagyon sokat segít megvizsgálni a Bibliát, az eredeti újszövetségi mintát arra nézve, hogy milyen egy egészségesen működő gyülekezet. Pál apostol egy ilyen fiatal gyülekezetnek ír két levelet is az ókori Görögország területén található Korinthusba, ami egy hírhedten erkölcstelen kereskedőváros. És az első ilyen levélnek a 12. fejezetében sokat beszél arról, hogy mit jelent Krisztus élő testeként működni egy olyan társadalmi közegben, ami nem ismeri (még) a Biblia Istenét.

Az apostol a mondandóját a következő mondattal kezdi: “A spirituális dolgokra nézve pedig testvéreim nem szeretném, ha tudatlanok lennétek.” (1Kor 12,1) Egy 21. századi városi ember egyet tud érteni azzal, hogy a spirituális dolgok egy kicsit megfoghatatlanok, időnként érthetetlenek és nem könnyű kiigazodni a vallásos élmények és spirituális irányzatok erdejében. Mégis emberként gyakran vonz minket ez a világ, hogy valamit megtapasztaljunk a természetfelettiből. A Jézus Krisztus népéhez nem is olyan régen csatlakozott hívők számára egyértelműen kifejezi Pál, hogy a keresztény spiritualitásnak éles kontúrjai vannak. A kereszténység soha nem gondolkodott úgy magáról, hogy része egy nagyobb spirituális mixnek, amibe minden más vallás és irányzat együtt valami nagyon szépet alkot. A Biblia látásmódja szerint a szellemvilágnak van egy világos és egy sötét oldala. Az egyik oldalon ott áll a Szentháromság Istene, a szent angyalokkal, és a megváltott emberekkel, míg a másik oldalon egy ősi lázadó angyal, a Sátán és a vele lázadásba menő démonok, akik gonosz szellemi lények. A spirituális világon belül háború dúl az emberek lelkéért, és amíg a “világos oldal” megmenteni, felépíteni és virágoztatni akarja az embereket, addig a “sötét oldal” lerombolni, tönkretenni és elpusztítani szeretné az Isten képére teremtett emberiséget. Éppen ezért Pál apostol kifejti ebben a részben, hogy Isten a keresztényeket arra hívja, hogy kizárólag Jézus Krisztus megváltó munkáján és a Vele való kapcsolaton állva kapcsolódjanak a szellemvilághoz. Okkultizmus, bálványistenségek, keleti misztika, jóslás, horoszkóp, reiki és társai teljesen kizárva.

Amikor viszont egészségesen kapcsolódunk a Biblia Istenéhez, és Tőle várunk spirituális tapasztalatokat, útmutatást és kapcsolódást, akkor valami nagyon izgalmas történik. Az apostol szerint minden hívőnek ad Isten Szentlelke karizmát, sőt akár többet is. Ezeknek az ajándékoknak pedig az a célja, hogy a hívő ember a környezete felé (hívők és nem hívők felé egyaránt) valódi áldás legyen. Van, aki ezáltal kiváló vígasztalóvá válik, mások imádságon keresztül gyógyítanak, megint mások prófétai élő szót közvetítenek Istentől, vagy éppen a Bibliát magyarázzák felemelő és érthető módon. Jézus azért adja ezt a sokféle ajándékot a hívők közösségének, hogy a földi életünk rengeteg nehézsége között megtapasztaljuk Isten szeretetét, jelenlétét és törődő karjainak mozdulását a hívő embereken keresztül, és ezzel az életünk valóban sokkal jobb lehet.

Ami pedig közösségi szinten elképesztő volt az ókori kereszténységben, hogy Isten az Ő jelenlétét és ajándékait egy nagyon sokszínű közegre öntötte ki. A Római Birodalomban teljesen megütköztek azon, hogy a keresztények közösségében testvérként tisztelve egymást együtt voltak jelen arisztokraták, hivatalnokok, rabszolgák. Nemtől, kortól, nemzeti háttértől függetlenül egy egységgé kovácsolta őket Isten megváltó jelenléte. És az új emberiség kontrasztközösségében olyan emberek tudtak adni egymásnak lelki vagy éppen fizikai javakat, akik valójában Jézus nélkül ezt biztosan nem tették volna meg.

Pál apostol világosan elmondja nekünk, hogy Krisztus testét, az egyházat Isten úgy tervezte el, mint az emberi szervezetet. Mindenkire szükség van úgy, mint a testen belüli szervek sokaságára. Bár különböző funkciót látnak el a szerveink, mégis együtt adják ki az egészséges testet, ha képesek jól együttműködni. Egy egészséges gyülekezetben minden tag képes a saját ajándékaival és képességeivel hozzájárulni a nagy közös egészhez, és ilyenkor rádöbbenünk arra, hogy együtt mennyivel többet tudunk adni ennek a világnak mint külön-külön.

Kíváncsian várjuk, hogy a 2025/26-os tanévben mindez hogyan fog egyre inkább megvalósulni közöttünk. És azért imádkozunk, hogy a még nem hívő, de Istenre nyitott városlakó barátaink az ebből fakadó áldást valóban megtapasztalhassák ebben az időszakban is.