Az utóbbi bő egy évben Magyarországon nagyon felavarodott a politika állóvize. Magyar Péter és a Tiszta Párt EP választáson elért sikerével, és a közvéleménykutatásokban jelzett politikai súlyának növekedésével beindult egy nagyon intenzív “eszmecsere” a különböző médiumokban, a közösségi médiában és mindenhol is. Hétről hétre újabb pozitív vagy éppen lejárató történetek jelennek meg a különböző politikai pártokkal kapcsolatban a nagyközönség előtt, kicsit olyan az egész, mint egy brazil szappanopera. Sokak számára ez a választási hangulat egészen hisztérikussá fajult, és 2026 tavaszáig ez még biztosan így is lesz, sőt, talán még tovább is fokozódik.

Nem könnyű ebben a helyzetben józan gondolatokat és tanácsokat megfogalmazni többek között azért, mert minden “hang” a lehető legjózanabbnak akarja eladni magát a többivel szemben. Mégis úgy gondolom, hogy az evangéliumi gyülekezeteknek felelősségük van a Krisztustól kapott bölcsességgel szembenézni ezzel a történelmi időszakkal hazánkban, és lelkészként is felelősséget érzek arra, hogy bibliai bátorítást és útmutatást fogalmazzak meg ezekben a viharos időkben. Mert ha foglalkozunk vele ha nem, a társadalmunk nagy része kiemelten fontosnak tartja ezt a témát. De a magyar politika jövője nem csak – a társadalom kisebbségét jelentő – evangéliumi hívők ügye, hanem minden egyes magyar emberé. És mivel teljes meggyőződéssel vallom, hogy a bibliai evangélium valósága eredményezi a legvirágzóbb emberi életet, így biztos vagyok benne, hogy nem hívő emberként is érdemes lesz megfontolni az itt megfogalmazott gondolatokat.

Úgy gondolom, hogy az alábbi öt dologgal mindenképp szembe kell néznünk ma Magyarországon függetlenül attól, hogy mi a jelenlegi álláspontunk az aktuálpolitikáról:

1. Minden ember Isten képére lett teremtve, ezért tiszteletet érdemel.

Az első és legszomorúbb jelenség a politikusok és a politikáról beszélő hétköznapi emberek között a tisztelet egyre nagyobb hiánya. Úgy beszélünk a számunkra nem szimpatikus politikai erőkről, és a hozzájuk tartozó hús-vér embertársainkról, hogy abban a lenézés, gyűlölet és gúny keveredik minden oldalon. Lelkészként sok embert ismerek: vannak elkötelezett Fideszes, lelkes Tiszás és meggyőződéses DK-s emberek is körülöttem, hogy a többieket ne is említsem, de az a tapasztalatom, hogy nagyon ritkán látom, hogy igazi tisztelettel beszélnének az “ellenfél” táboráról.

A bibliai teológia egyik legalapvetőbb axiómája, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, és ezért minden egyes emberi lény a Teremtője miatt érdemel tiszteletet még akkor is, ha számunkra nem szimpatikus dolgokat követett el, vagy nem értünk egyet azzal, amit képvisel. Ez a nézőpont vezetett anno az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatához, a rabszolgafelszabadítás és az emberi esélyegyenlőségért való küzdelem nemes értékeihez, ami stabilabbá és élhetőbbé tette korunk euroatlanti civilizációját, mint más korábbi korok társadalmait. Amikor a tisztelet hangját egyre inkább “lecsavarjuk”, azzal ezeket az alapokat kezdjük magunk alatt rombolni.

Jézus Krisztusban hívő emberként, ki kell mondjuk, hogy…

• Orbán Viktor, a magyar kormány és a közigazgatás többi tagja is tiszteletet érdemel: az emberi méltóságuk miatt is, és azért is mert a vezetés felelősségét hordozzák jelenleg ebben az országban
• az ellenzék minden politikusa Magyar Pétertől kezdve Dobrev Klárán át, mindenki tiszteletet érdemel, mert ők is Isten képére teremtett emberek
• és azok a barátaink, rokonaink, szomszédaink és ismerőseink, akik nem arra a pártra fognak szavazni, akire mi: tiszteletet érdemelnek – hiszen ők is Isten képére lettek teremtve, és a szavazatukkal igyekeznek vállalni a felelősséget Magyarország jövőéjért

Ha ezeket nem vagyunk hajlandók kimondani, és ezek szerint cselekedni, akkor úgy gondolom, hogy keresztényként Krisztust, a mi Megváltónkat gyalázzuk. Nem hívőként pedig az emberi méltóságunknak egy fontos részét adjuk fel.

2. Minden ember bűnös, és ezért az ítélkezés csak büszkeséghez vezet.

A mai magyar politikai “diskurzus” központi iránya alapvetően az ítélkezés. A versenyben lévő pártok mindegyike aktívan használja azt a módszert, hogy az ellenféllel kapcsolatban negatív és csalódást okozó érzéseket keltsen a választókban. Egyszerűbben fogalmazva: “ne szavazzatok ezekre az erkölcstelen, bűnös, önző és vezetésre totál alkalmatlan politikusokra, mert tönkretették és/vagy tönkre fogják tenni az országot!”

A Biblia világosan beszél arról, hogy minden ember bűnre való leküzdhetetlen hajlammal születik meg erre a világra, és éppen ezért megváltásra van szüksége, amit Isten Jézus Krisztus által készített el számunkra. Ebből pedig az is következik, hogy abszolút értelemben egyik politikai közösség vagy párt tagjai sem jobb emberek a másiknál. Vagy megfordítva: a saját, kedvenc “tökéletes” pártom politikusai is rengeteg bűnt és hibát el fognak követni a pályafutásuk során. Ha ráállok arra, hogy egyre mélyebben hergeljem magamat az “ellenfél” bűnei felett való haragba, akkor elfelejtkezem arról, hogy bennem és a kedvenc pártomban is ugyanannyi potenciál van arra, hogy ezeket a bűnöket elkövesse.

Ez pedig elvezet arra a józan meglátásra, hogy a politikai élet szereplői és döntései soha nem fekete-fehérek. Ha az általam preferált párt fog győzni 2026-ban, akkor bizonyos dolgokat nagyon jól fognak csinálni, és ez valódi áldás lesz az egész országban sok ember számára, de fognak olyan dolgokat is tenni a vezetés közben, ami rombolni fog az építés helyett: mert ilyen az emberi természet. És ugyanezt elmondhatom józanul arról a pártról is, akivel kapcsolatban nem szeretném, hogy 2026-tól kormányozzon.

A saját szavazatom tétje valójában arról szól, hogy arra a pártra szeretnék voksolni, aki véleményem szerint olyan jó dolgokat fog tenni ezzel az országgal, hogy annak ellenére, hogy más területeken hibázni fog és rossz döntéseket hoz majd, mégis ezt az árat végsősoron érdemes kifizetnem. A bibliai meggyőződésemből fakadva úgy gondolom, hogy minden jelenleg választható párt esetében vannak nagyon jó pontenciális döntések és nagyon rossz potenciális döntések, amiket majd 2026-tól meghoznak. És az mindenkinek a saját felelőssége, hogy ezeket a “mixeket” átgondolva eldöntse, hogy melyik “koktélt” tartja a leghasznosabbnak Magyarország jövője számára. De a helyzet semmiképp nem fekete-fehér, hiszen egy országot vezetni nagyon komplex dolog.

3. Az igazság szeretete épít, míg a csúsztatások használata rombol. Formáljuk a kultúránkat propaganda-mentessé!

Jelenleg nagyon szomorú látni azt, hogy a pártok rájöttek arra minden oldalon, hogy “propagandisztikus” eszközök nélkül nem lehet választást nyerni Magyarországon. Az ilyen eszközök alatt én azt értem, hogy egy adott megtörtént eseményt vagy tényt minden oldal úgy igyekszik interpretálni, hogy az ellenfelét a lehető legtúlzóbb módon besározza, vagy a saját érdemeit a lehető legtúlzóbb módon kiemelje. És ezeket a túlzásokat a valóság eltorzításával és csúsztatásokkal lehet csak működtetni.

A kultúrakutatók álláspontja szerint már egy jó ideje egyfajta “poszt-igazság” társadalomban élünk (a nyugati civilizációra ez különösen igaz). Ez annyit jelent, hogy a hétköznapi emberek számára politikai-közéleti szempontból már nem az igazság keresése számít a legjobban, hanam a “tények” csomagolása. Amelyik párt marketing gépezete érzelmi szempontból jobban meg tud fogni, teljesen mindegy, hogy igazat mond-e, mellettük fogok kiállni. Sajnos szembe kell néznünk azzal, hogy a “propaganda” jellegű médiakommunikáció folyamatosan torzít, de valahol sajnos igény is van rá, ezért akkora a jelentősége ma.

Azt gondolom, hogy az országunk jövőjéért elkötelezett és felelősségvállaló hívő és nem hívő embereknek is valahogyan küzdenünk kell azért, hogy a propaganda-jellegű közéleti kommunikáció szintjét minimálisra csökkentsük. Mert így nem lehet őszintén és konstruktívan beszélgetni arról, hogy egyes politikai pártok milyen szakpolitikai irányokat tesznek le az asztalra. És ha a kultúra ilyen marad, akkor maguk a pártok is arra kényszerülnek, hogy propagandát használjanak, mert észérvekkel már nem lehet nyerni választást. Úgy gondolom, hogy ez egy ördögi kör, és teljesen mindegy, hogy melyik párt támogatása mellett kötelezzük el magunkat, ez mindannyiunkat egyszerre rombol.

Talán az első hasznos gyakorlati lépés az lehet, hogy a saját érzelmi világunkat kicsit megvizsgáljuk, hogy az egész politikai témában mi okozza bennünk a leghevesebb érzelmeket akár az egyik oldal védelmében, vagy éppen a másik oldal támadásában. A családi hátterünk, a személyes élettapasztalatunk és még rengeteg dolog befolyásolt abban, hogy a jelenben milyen a pártszimpátiánk. Az erről való gondolkodás, reflexió segít magunkat és a reakcióinkat megérteni a témában, és ez segíthet abban is, hogy empatikusabbak legyünk azokkal az emberekkel (és reakcióikkal), akik ellentétes véleményt képviselnek.

Erre építve pedig a második lépés az lehet, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy őszintén és kíváncsian meghallgatjuk a másikat, hogy miért gondolja a legfelelősebb megoldásnak a saját pártpreferenciáját. És ezután szelíden megkérdezhetjük, hogy érdekli-e őket, hogy esetleg mi miért jutottunk más álláspontra. Úgy gondolom, hogy az egészséges és konstruktív vitakultúra úgy tud formálódni, ha a saját mikrokörnyezetünkben (család, munkahely, barátok, gyülekezet) ezt elkezdjük gyakorolni.

4. Az evangélium által kínált életideál a legjobb a nem hívő embereknek is.

Kissé furának és a témához képest jelentéktelennek hathat a negyedik pontom címe. Személyesen lelkészként úgy gondolom, hogy a bibliai evangélium által kínált világnézet, és az arra ráépített élet adja az emberi lét lehetséges legnagyobb kiteljesedését a földi életben (merthogy hiszek egy ezen túlmutató életben is). Természetesen ezzel sokan nem értenek egyet, de mégis érdemes átgondolni mindezt a politika kontextusában.

Timothy Keller szerint “egy keresztény ember tetteiben sokkal rosszabb, mint ami a világnézetéből egyenesen következne, míg egy nem hívő ember pedig sokkal jobb, mint, ami a világnézetéből egyenesen következne.” A bibliai evangélium egy olyan emberképet kínál, ami képes egyszerre kezelni az ember önközpontú esendőségét, és a nemes dolgokra törekvő vágyát. És Jézus szerint az emberiségnek (és ezen belül a kereszténységnek is) ez a kettőssége nem fog megszűnni, amíg ez a világ Jézus visszajövetelével meg nem változik.

A bibliai evangélium megértése megőrzi az embert attól, hogy egy politikai vezetőt vagy pártot az ember végletekig ajnározzon úgy, hogy a világ teljes megváltozását (vagy megváltását) tőle várja. De segít abban is, hogy ne essen teljesen kétségbe akkor, amikor úgy tűnik, hogy az emberi gonoszságnak már semmi nem szabhat határt egy politikai vezetésnél. A 20. században a kommunizmussal kapcsolatban sok evangéliumi hívőnek az volt az álláspontja, hogy ennek a rezsimnek meg kell buknia, mert Isten nem fogja engedni ezt a szélsőséges rombolást ennyire hosszú ideig, és bár sokan kinevették őket, mégis nekik lett igazuk.

A mai politikai hangulatban sokszor hívő emberek is átveszik azt a félelmet, hogy ha a számunkra nem szimpatikus párt fog győzni, akkor “game over” Magyarországnak. A két legnagyobb párt valóban ezt kommunikálja az “ellenség” győzelmével kapcsolatban. De emlékeznünk kell arra, hogy az emberi történelem, és így Magyarország történelmének vége is akkor következik be, amikor Jézus Krisztus visszatér örökké uralkodni, és akkor a világunk felszabadul majd örökké a bűn és gonoszság mérgező terhétől. Bármi is lesz 2026 tavaszától, meg vagyok győződve róla, hogy az evangélium ugyanolyan erővel lesz jelen országunkban. És azt remélem, hogy egyre több ember felismeri majd, hogy az életének valódi és végső megoldása nem egy jó politikai vezetésben van, hanem a Megváltó Istenben. Azt nem tudhatjuk, hogy mennyi szenvedés és nehézség jöhet az életünkben a következő években, de azt igen, hogy Krisztus jelenléte és szeretete kísérni fog minket ebben, és abban is, hogy másokat Őhozzá vezessünk.

5. A hívők békességének alapja Krisztus elvégzett műve, és az eljövendő világ ígérete!

Végül pedig szeretnék emlékeztetni minden hívő keresztény testvéremet arra, hogy a közös békességünk és reménységünk alapja Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk elvégzett műve. És éppen ebből kiindulva és egyedül erre építkezve van lehetőségünk tisztelni és szeretni a körülöttünk élő hívő és nem hívő embereket. És különösen azokat, akikről tudjuk jól, hogy más politikai meggyőződéssel élnek, mint amilyen álláspontra mi jutottunk.

És nem baj, hogy van álláspontod. Az egy felelősségteljes dolog, ha átgondolva az egész témát elmész szavazni, és arra a pártra szavazol, aki szerinted a legnagyobb áldás lesz népünk számára. De ne feledd, hogy épp az evangéliumból fakadó alázat hív arra téged, hogy elismerd: akár tévedhetsz is. Mert bárki is vezeti most vagy fogja vezetni Magyarországot a jövőben: nincs joga tőled elvenni azt a lehetőséget, hogy szeress és tisztelj másokat, és a személyes életedbe ne engedd a gyűlöletet a veled egyet nem értő emberekkel szemben.

Vezessen a mi Urunk Jézus Krisztus békessége minket a következő hónapokban, és imádkozzunk azért, hogy ebben a nem hívő honfitársaink előtt is példák lehessünk!