Az ipari forradalom után Európában a klasszikus városi dolgozó ember a “kékgalléros” gyáripari munkás volt, aki jobb élet reményében a vidéki, alapvetően mezőgazdasági megélhetését feladva az egyre növekvő városba költözött. Ma hasonló reményekkel indul az életben a naphosszat Excel-táblákat bűvölő, lekérdezéseket és riportokat gyártó “fehérgalléros” multis dolgozó.

Ha te is ilyen munkahelyi környezetben vagy, időnként kavaroghatnak benned a munkád értelmét firtató kérdések. Mi haszna van annak, hogy reggeltől estig ezeket a folyamatokat csinálom? Mi értelme van a munkámnak azon kívül, hogy egy hatalmas cég profitszerzését segítem elő? Álmaim melója sokkal unalmasabb és monotonabb, mint amire korábban számítottam. Sok Y-generációs munkavállaló éli át azt, hogy a vágyott céges pozícióját 2-3 év alatt megunja, mert mindent megtanul és így rutinná válik az egész. Nem tud hová fejlődni, és itt az ideje egy új pozit megpályázni.

A nyugati civilizáció a 21. században olyan kérdésekkel és dilemmákkal szembesül ma, amikkel a korábban élt emberek egészen máshogy szembesültek a munka világában. A régi, mezőgazdasági kultúra embereinek mennyire halál unalmas lehetett egész nap kukoricát kapálni? Vagy az ipari kor munkavállalóinak a szalag mellett ugyanazt a munkafolyamatot végezni, vagy akár a műszakvezetőiknek mindezekről jelentéseket írni. Különleges kiváltság lehet számunkra egy olyan korban élni, ahol egészen sok ember mondhatja el magáról, hogy a munkával kapcsolatban a legnagyobb problémája nem a fizikai nehézsége, vagy a kevés fizetése, hanem az, hogy a munkája nem eléggé izgalmas.

De közelítsük meg máshonnan is: képzeljük el, hogy egy időgép segítségével egy mai 20-as, 30-as éveiben járó multis munkavállaló dédszülei előre utaznak az időben, és meglátogatják a kedves kis dédunokájukat egy munkanapján. És meglepődve látják, hogy mennyivel nagyobb kényelem, jólét és bőség övezi az életet, mint a világháborúk idején, a kis unokájuk mégsem boldog. Teli van stresszel, nem érzi jól magát a munkahelyén, mert valami még mindig hiányzik az életéből, amit a késői modern, kényelmes, technokrata civilizáció nem tud megadni neki.

Ez a valami pedig az életünk értelmének a kérdése, amivel végső soron minden emberi generáció bírkózik. Milyen nagy és magasztos célt szolgál az életem vagy a munkám? “8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”, és ennyi az élet? Azért dolgozom egész évben, hogy elmehessek nyaralni valami nagyon szép helyre? Ezeket a kérdéseket valamilyen formában minden magához őszinte ember feltette már.

Salamon, az ókori Izrael legsikeresebb királya a karriere csúcsán így fogalmaz: “Igen nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor – igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a Nap alatt? Egyik nemzedék megy és követi a másik, de a Föld mindörökké megmarad.” (Préd 1,2-4) Az általa írt könyvben Salamon kifejti, hogy minden izgalmas kihívást kipróbált az életben, legyen az élvezet, munka vagy építkezés, de végül elunta magát. Nem elégítette meg a sok lehetőség, a nagy hatalom vagy jólét. Nem talált semmit ezen a világon a “Nap alatt”, ami elvezette volna a végső boldogságához. Pedig nagyon kereste!

De mi van akkor, ha csak perspektívát kell váltanunk? Mi van akkor, hogy ha az életünk végső célja utáni vágyakozásunk túlmutat e világ keretein? Lehetséges, hogy azt az izgalmat és teljességet, amit a munkánkon keresztül próbálunk megtalálni valójában a spirituális világban kell keresnünk? Lehet, hogy az életünk megoldása “a Nap felett” van?

Egyszer hallottam egy keresztény kukásról, aki egy amerikai nagyváros utcáin dolgozott, és az volt a feladata, hogy a lakosság szemetét kellő gyakorlisággal és precizitással elszállítsa. Imádsággal kezdte a napját, és folyamatosan azokra az emberekre gondolt a nap folyamán, akiknek az életét jobbá fogja tenni az, hogy az utcákról eltűnnek a büdös, bomló és akár fertőzéseket is elindítható hulladékok. A Biblia Istene volt az emberünk végső örömének forrása, és ebből a teljességből indult neki minden reggel, hogy gondoskodhasson a városlakók közegészségügyi állapotának megóvásáról. Azzal, hogy a menny szemével nézte a földi munkáját – és ugyebár kukásnak lenni egy életen át egyik embernek sem az “álmai pozíciója” – sokkal boldogabb és teljesebb életet tudott élni, mint azok a nála jobban kereső és “magasabb emeleten” dolgozó társai, akik csak a Nap alatti horizontig láttak.

Vajon a te monoton munkád hogyan változna meg, ha megtörténne benned is ez a perspektíva váltás? És tényleg segít spirituális irányba indulni ebben a keresésben?

Ha szívesen beszélgetnél erről, nézz körül a honlapon és bátran keress minket! 🙂