Mindannyian szeretjük az olyan időszakokat az életben, amikor úgy érezzük, hogy minden nagyon jól megy. A munkahelyünk inspirál, a kapcsolataink boldogítanak, és úgy érezzük, hogy az életünk megy előre, mint “forró kés a vajon…”. Persze ilyenkor is vannak kihívások, amikben időnként jól elfáradunk, de hát ilyen az élet: küzdelem nélkül nincs győzelem.

A yHive évkezdő istentiszteletén Józsué könyvének 10. fejezetét tanulmányoztuk, és ebben a részben Izrael népe a saját honfoglalásában nagyon sikeres utat járt be. Egy sokkal nagyobb projekttel kellett szembenézniük, mint a vándorlásuk során eddig valaha szembesültek, de jól vették az akadályt, és nagy előrelépést hozott mindez nekik. Ehhez az előrelépéshez viszont három dolog kellett:

Isten hűsége
A Biblián végigvonul az a gondolat, hogy amikor Isten megálmodik egy projektet, és embereket hív bele ebbe, akkor azok a projektek meg szoktak valósulni. Izrael történelmének legnagyobb megmozdulása volt az Egyiptomból való kivonulás Mózes vezetésével, majd Kánaán földjének elfoglalása Józsué irányítása alatt.

Isten terveiben pedig mindig az a trükkös, hogy rendszeresen nagyobbat álmodik számunkra, mint amit mi emberek nyugodt szívvel, rutinból végig tudnánk vinni. Ez Izrael honfoglalásánál is így volt, és keresztényként ezt rendszeresen megtapasztaljuk a saját utunkon is. Ha Isten nem tesz valami csodát, ha nem áll mellénk, és nem lép bele az adott helyzetbe, akkor emberileg esélytelen a győzelem.

Ebben a helyzetben találja magát rendszeresen Józsué, és ezen keresztül tapasztalhatja meg újra és újra, hogy Isten a saját projektjeibe teljes mellszélességgel beleáll, és mindig megérkezik a mennyei támogatás akkor, amikor az ember elakadna.

Sok embernek kell úgy felnőnie, hogy nagyon ritkán, vagy szinte soha nem tapasztalja meg, hogy valaki más teljes mértékben támogatja, és mindent megtesz azért, hogy mehessen előre az életben. De amikor a Biblia Istenével kerülünk szövetségbe, akkor Ő válik életünk legfontosabb támogatójává.

A nép kitartása
A másik meglepő tény Isten tervében, hogy a legtöbbször nem helyettünk akarja végigcsinálni életünk nagy projektjeit, hanem velünk együtt. Ennek pedig az az oka, hogy jó Apaként érett személyiséggé akar nevelni minket. És ismerjük azt a gyereket, aki úgy nő fel, hogy a szülei mindent megcsináltak helyette, és neki semmiért nem kellett fáradoznia, és semmiért nem kellett felelősséget vállalnia. Hát Isten nem ilyen fiakat és lányokat akar nevelni belőlünk.

Józsué és a nép bátran beleállt a honfoglalás harcába, és az Ígéret földjének minden négyzetcentiméteréért meg kellett küzdeniük. És ez fárasztó volt, és teli volt bizonytalansággal. Mikor telepedhetünk végre le? Hol lesz a családom birtoka? Mikor lesz vége a honfoglalásnak? Természetes, hogy amikor valami újat hozunk létre, akkor ilyen kérdések kavarognak bennünk.

De a kérdésekkel és kételyekkel együtt ez a nép Isten hívására napról napra dolgozott a honfoglaláson, és a fáradozásaikat megáldotta az Úr. És ez azért volt, mert a helyükön voltak. Keresztényként pedig ehhez hasonlóan nekünk is tudnunk kell, hogy minket személyesen milyen projektekben akar látni a mi Urunk. Mert ha a mi helyünkön bátran és következetesen fáradozunk, akkor a munkánk gyümölcse nem marad el.

Helyes fókusz
Végül pedig azt is megláthattuk Józsué és Izrael népének küzdelmeiben, hogy az út során nem mindegy, hogy a szívünk és figyelmük merre fókuszál. Kultúránk manapság egy nagyon emberfókuszú kultúra, és persze ez egy nagyon régi történet itt Európában, valójában a felvilágosodástól kezdve alakult ez ki. Minden arról szól, hogy a világmindenség középpontja és a legfontosabb személye az egyén.

A személyes kiteljesedésünk, boldogsáunk és utunk az, ami körül nagyon hajlamosak vagyunk forogni. Jól ismert kulturális szlogenjeink is erről szólnak: “Találd meg önmagad!” “Engedj teret a vágyaidnak!” “Valósítsd meg az álmaidat!” A Biblia ezzel ellentétben azzal a meglepő képpel él, hogy valójában Isten a világmindenség főszereplője, és az ember akkor tud a leginkább virágozni az életében, ha nem saját magát teszi meg az élete központjának, hanem Istent.

Józsué a honfoglalás során a döntéseit és a nép katonai lépéseit Isten terve és útmutatása szerint végezte el, és ezért tudott megvalósulni az az álom, amit az Úr készített a népnek. De ezek a döntések az emberközpontú gondolkodásunknak sokszor túl keménynek és radikálisnak tűnnek, de ez csak azt mutatja, hogy mennyire távol kerültünk az Isten központú élettől.


Az igazi Józsué eljött
Az Ószövetség minden hithőse, nagy vezetője előképként szolgál, hogy rámutasson Isten végső megoldására az emberiség számára, ami nem más, mint a Megváltás. Jézus az igazi, végső Józsué, aki Isten népének valódi honfoglalását vitte győzelemre. Ő tényleg beleáállt abba a harcba, hogy a gonosz erőit legyőzze, és keresztáldozatával az Isten és ember közötti ősi szakadékot végérvényesen áthidalja.

Érdekel, hogyan történt mindez? Kíváncsi vagy arra, hogy egy 21. századi fiatal felnőttre ez a nagy történet milyen hatással lehet?

Keress minket bátran, és beszélgessünk róla egy vidám és őszinte környezetben!